Az autoimmun kórképek egy nagy betegségcsoport, amelynek tagjai abban egyeznek meg, hogy ezekben az esetekben az immunrendszer hibásan működik.
Normális esetben az immunrendszer meg tudja különböztetni a testünk számára idegen anyagokat és a saját sejtjeinket. Ez nagyon fontos feladat, ugyanis ez az elkülönítési képesség teszi lehetővé azt, hogy az immunrendszerünk az idegen, számunkra káros anyagok mellett az saját szövetünket ne támadja meg. Az autoimmun kórképek esetén ez a pont meghibásodik a rendszerben és az immunrendszer elkezd ellenanyagokat termelni a saját szövetünk ellen, vagy immunsejteket küld a sejtjeink elpusztítására. A kutatások során néhány célpontra fény derült, vagyis arra, hogy a sejtek vagy szövetek melyik alkotói ellen termelődnek az ellenanyagok, így ezen ellenanyagok kimutatása segíti a diagnózis felállítását.
Természetesen minél többet tudunk egy betegség kialakulásáról annál előbb találjuk meg a megfelelő gyógyszert a kezelésre. Ezekben az esetekben olyan szereket kapnak a betegek, amelyek féken tartják az immunrendszert. Ennek eredményeképpen csökken a betegség aktivitása.
A legtipikusabb mellékhatása azonban ezeknek kezeléseknek az, hogy az érintettek előbb kapnak el fertőzéseket. Sajnos ugyanis az immunredszer gyengítése nem csak a saját szövet ellen leadott támadást gyengíti, hanem az idegen anyagok ellen elindított folyamatokat is. Jellemző, hogy ezeknél a betegeknél olyan kórokozók is okoznak betegséget, amelyeket egészséges emberek immunrendszere észrevétlenül, tünetek nélkül leküzd.
Egy hétköznapi példa az autoimmun betegségekre az 1-es típusú cukorbetegség, ahol az immunrendszer a hasnyálmirigy azon sejtjeit támadja meg, amelyek az inzulint termelik, mely többek között segít a szírszövetnek és a vázizomzatnak felvenni a cukrot és gátolja a máj cukorleadását a vérbe. Ha a sejtek kb. 80%-a károsodik, megemelkedik a vércukorszint.
Az 1-es típusú cukorbetegség esetében a diagnózis felállításához szükséges az ellenanyagok kimutatása. Egyelőre a gyakorlatban még nem alkalmazunk immunrendszert gátló terápiát. Ez a módszer klinikai kipróbálás alatt áll. Így ők inzulint kapnak, amivel gyakorlatilag pótoljuk a hiányzó hormont, de nem pótoljuk az elpusztult sejteket.
Más autoimmun betegségek esetében viszont, mint pl. az ízületi gyulladást okozó rheumatoid arthritisnél, csak az immunrendszer bizonyos pontokon történő gátlása tartja féken a betegséget.
Dr. Deák Éva PhD