A címben említett kérdés állandó vita tárgya. Mi, orvosok azt állítjuk, hogy a dohányzás fokozza bizonyos betegségek kialakulásának kockázatát. Mit is jelent ez?
Ha elvetettünk tulipánmagokat, tulipánok nyílnak a kertünkben, mindegyik hozza a tulipánokra jellemző megjelenést, megkülönböztethetőek a nárcisztól, mégsem lesz mindegyik egyforma, és nem száz százalékig egyszerre fognak elhervadni, hiába vetettük őket azonos időben.
Ugyanez érvényes az emberi szervezetre is. Mindannyiunknak azonosak a szervei, de mégis vannak közöttünk különbségek (van, aki többet tud futni, van, aki kevesebbet). Ez mind genetika.
Nekünk, orvosoknak, kutatóknak az a feladatunk, hogy használható tudást alakítsunk ki erről, amivel meg tudjuk magunkat a betegségektől védeni, és ha már kialakultak, visszafordítani őket.
Ehhez normálértékekre van szükség (laborértékek, vérnyomás stb), hogy fel tudjuk ismerni a nem megfelelő paramétereket, és azokra reagálhassunk.
Ezek meghatározása úgy történt, hogy több ezer egészséges ember vérében többször mérték meg a ma használt laborértékeinket, és azt tapasztalták, hogy az alanyok 95%-ánál ez az értékek az esetek 95%-ában egy bizonyos tartományba estek. Ezekből születtek a normál tartományok. A felmértek maradék 5%-a is egészséges volt, de ők valószínűleg genetikailag kicsit másként működtek.
Egy betegség kialakulásában sok tényező játszik szerepet, ennek egy részét ismerjük, egy részét mai napig kutatjuk. Mivel nem látunk bele a testbe, mintavételek, képalkotó vizsgálatok (CT, ultrahang) stb. segítségével tájékozódunk, ami persze nem ugyanaz, mintha felnyitnánk a testet, belépnénk a sejtekbe, és pontosan látnánk, hogy mi történik. Mégis, a több száz éves tapasztalat alapján azt tudjuk mondani, hogy ezen vizsgálatok segítségével nagy eséllyel megjósolható az előremenetel. És itt jön az újabb fogalom, az esély.
Mi felmérések alapján próbáljuk meg megjósolni, mi veszélyes és mi nem. Ha egyszer több ezer vizsgálat után valami nagy eséllyel veszélyesnek bizonyul, nekünk kötelességünk a lakosságot arról tájékoztatni, és egy tömeget abba az az irányba terelni, hogy minél kevesebb ember legyen beteg. Egy betegséget több tényező alakít ki, ezek közül nem mindegyiket tudjuk befolyásolni, és nem látunk bele az egyéni genetikába 100%-ig. De amíg azt mutatják az eredmények, hogy a tüdőrákosok 85%-a dohányzott, és a nemdohányzók között a tüdőrák kevésbé fordul elő (arról nincs szó, hogy egyáltalán nem), addig igenis joggal hívjuk fel erre a a lakosság figyelmét. Természetesen nem állunk meg a megfigyelések szintjén, ezeket tudományos kísérletek követik, vagyis a dohányból kivont anyagokat akár sejtek szintjén is tesztelik, és ha azt látjuk, hogy ezek a sejtek elpusztulnak vagy károsodnak, és még azt is ki tudjuk molekuláris szinten mutatni, hogyan, nincs okunk azt feltételezni, hogy a megfigyelésünk helytelen.
A mi következtetéseink több ezer ember követéséből származnak, sőt több több ország eredményeire is alapozva már több millió ember követéséből származó adatokról beszélünk. Józsi, Sanyi, Zsuzsi stb., vagyis az ismeretségi kör egy átlagos embernél 2-300 embert jelent, statisztikailag nem ad hiteles képet.
Lehet tüzet rakni az erdő közepén és ott hagyni. Talán elfújja a szél vagy elmossa az eső, és nem lesz baj. De egy tűzoltó nem fogja azt mondani, hogy ez jó ötlet. Természetes mindenkinek joga van eldönteni, hogy kockáztat vagy nem. De a tűzoltónak kötelessége felhívni a figyelmet a veszélyre.
Dr. Deák Éva PhD